Hallottál már valaha műanyagi lebegőkről? Röviden: kis műanyagi csecsehek, amelyek a tengeren lélegznek. Ezek az elemek olyanoknak tűnhetnek, mint nem veszélyesek és egyszerűen elfogadhatóak, de az ő egyszerű kinézetük mögött valójában nagyon veszélyes kockázat rejlik a természetes élet számára a tengerben és a közös környezetünkben. Többet tanulunk a hatásokról a tengeri életre, amelyek néhány részére visszavezethető ezekhez a kis műanyagi darabkokhoz.
A legtöbb tengeri élőlény hibássan tekintheti a szemétet ételnek. Ezért véletlenül felvette a szemétet, amit nem cselget el, és betegségekkel vagy halállal járhat. Vezessük össze például a tengeri teknőkeket, akik általánosan tévesztik a szemétet medúzákért, és felsziogatják azt. Ezen a téveszeten keresztül élettartamuk során megfertőződhetnek, súlyos bélproblémákkal küzdve. Sajnos ez azért történik, mivel ezek a csodálatos lények nem tudják megkülönböztetni a valódi ételtól a szemétet, amelyet mi, az emberek termelünk ki használatra. ????
Plastik virágítók: A tengeri élet gonosz, háttérbeli gyilkosa. Nemhangos gyilkosok, amelyeket nehéz látni, de katasztrofát jelentenek számára a tengeres világ számára. Például, halak, madarak és delfiniek elkapcsolódnak plastik zsákokban vagy hatcsomós körömökben, amikor az óceánba kerülnek. Ha elkapják őket, akkor megakadályozhatja a úszásukat vagy megakadályozza, hogy megfelelően repüljenek és lélegezzenek. Ez potenciálisan súlyos sebesülést okozhat néhány egyesnek vagy akár halálos is lehet.
Mivel több mint a világ fele az oxigénjét a tengeri növények és lények termik, számos vízi út ad életet a kontinensiek legtöbb állatának. Amikor felrögzítik vagy felszívják a plasztikot, akkor nemcsak maguknak veszélyeztetik, hanem a tengeri ökoszisztémának is. Ez azt jelenti, hogy kevesebb hal és madár lesz a tengerben, így befolyásolja mind a tengeri ételláncot, mind a korálok egészségét.
A másik ok, hogy a plasztikból készült lebegők kicsire bomlanak, amit mikrop拉斯ztikának nevezünk. Bármi, ami plasztikból szűrődik ki, mikrop拉斯ztikára bomlik, amelyek olyan kis méretűek, hogy nem láthatóak, és ezeket a plasztikokat könnyebben fogyaszthatják az óceáni állatok. Onnan már beléphetnek az emberi élelmiszermaradékba, ha ezek az állatok fagyasztják meg. Más szavakkal, ha halast eszünk, amelyik mikrop拉斯ztikával van megforgatva, akkor még anélkül is, hogy tudatosan tudjuk, a plasztik részei belémászhatnak bennünket. Ez nagy probléma az egészségünk szempontjából.
Ez feszített-széléssé tehető, ha a plasztik törött, és ártalmazza azokat, akik véletlenül ráállnak rájuk. Végén naponta dolgokat kell felvennie az eredeti helyükről, például gömböket és fél játékokat, csöveket stb., különben fejszorás vagy rosszabb tisztítás szükséges, még ha... a plasztik zsák természetesen marad, ami nem túl szép. Ez csökkentheti a gyönyörűségét a teremtésünk kívüli helyein, és úgy tűnhetnek, mint nem üdvözlő.
Arra is figyelmeztetni tudunk, hogy helyesen kezeljük a személyes műanyag hulladékünket. Ez azt jelenti, hogy mindig, amikor lehetséges, újra felhasználjuk, komposztáljuk a szerves hulladékokat vagy dobjuk a műanyag sampont egy tárgyba. Ezért annyira félelem, amikor arra gondolok, hogy a műanyag hulladékok tengerpartainkon és tengerünkben vannak, és soha ne hagyjunk ki a szemétet, és nem hagyhatjuk a műanyag hulladékokat a tengerpartokon és a tengerben.